A Rotunda

A kiszombori Rotunda a Dél-Alföld talán legépebben megmaradt, s ezért legértékesebb

középkori műemléke. Különös, az európai templomépítészettől eltérő formavilága mindig megbabonázza az arra vetődő szemlélőt. A kívül kör, belül hat karéjt képező építészeti megoldása számos találgatásra, hipotézisre adott alkalmat, ennek ellenére ma sem rendelkezünk biztos fogódzókkal az építés pontos idejét és okát, valamint az építők személyét illetően. Nem ismerjük azt a funkciót sem, amelyet betöltött.

Hasonló rotunda található Karcsán (Zemplén vármegye) és a Gerényiben (Ung vármegye) , valamint Kolozsmonostoron.

A körtemplom keletkezését és történetét írott források alapján igen nehéz rekonstruálni. Az első adat egy 1334-es tizedjegyzékben található, a följegyzés igazolja, hogy az akkor még Somburnak nevezett helység temploma már bizonyosan működött.

A mind népességében, mind térségi szerepében gyarapodó, s meg nem erősített adatok szerint Zsigmond király által 1418-ban mezővárosi rangra emelt település középkori történetét a török megszállás zárta le, melynek hatására a falu elnéptelenedett, egy időben pusztává vált.

A körtemplom azonban – szemben a környék más keresztény építményeivel – ezt az időszakot többé-kevésbé épségben vészelte át. Mi több, a törökök használták is az épületet. Erre írásos bizonyság lehet néhány írásjel, melyet a Rotunda egyik karéjának falába karcolva találtak, és amely még a XX. század elején látható volt, de talán markánsabb bizonyítékot jelent a néphagyomány.

Noha az emlékezet török mecsetként őrizte meg, a templom történetét (a Historia Domust) 1837-ben írni kezdő Horváth Mihály plébános szerint fürdő, majd istálló volt, mégis tény: a rotundát a törökök nem rombolták le, sőt, igénybe vették. Ez viszont csakis azzal magyarázható, hogy a templom formai megoldása keleties jelleget mutatott, s a bizánci építészet jellemvonásait viselte magán, ezért nem tűnt számukra idegennek. A török megszállás lezárultát követően a falu több hullámban újratelepült, s 1722 körül újjászervezték a plébániát is.

 

1744-ből van adatunk az első fölújításra, amely a sok évtizedes interregnum és a „templom tövit” mosó Maros pusztításait volt hivatott eltüntetni. Ekkor egy 10 öl hosszúságú fatornyos templomot toldtak hozzá, majd 1776-ban ezt elbontva, egy évre rá egy provinciális barokk stílusú templomhajót építettek a helyén. Nyilván ezzel párhuzamosan került sor a rotunda nyugati karéjainak megbontására, hiszen ettől kezdve a körtemplom az új templom oltárát képezte. Amikor Oexel Mátyás nagyszentmiklósi sörgyáros 1783-ben a kamarától megvásárolta a zombori uradalmat, már ezzel az állapottal szembesült. 1797-ben a birtokos család kriptát építtetett a körtemplom alá, s némi átalakítást is végrehajtatott a szentély ablakain. 1834-ben, hogy világosabb legyen az apszis, új ablakot vágtak a keleti karéj falán, 1840-ben pedig emeletes sekrestyét toldtak a rotundához, amely a nyugati és északi karéjokat tüntette el a külső szemlélők elől, hozzájárulva ezzel ahhoz, hogy értő szemek ne is fedezzék föl, hogy milyen értékes műemlék rejtőzik a zombori templom takarásában.

1910-ben Csányi Károly műegyetemi tanár tervei nyomán jelentős átalakításokat hajtottak végre a – vélhetőleg egy földrengés nyomán megsérült – templomon. Csányi Károly elgondolása nem valósult meg, aki szerette volna leválasztani a rotundát a helyreállított templomról.

Az átalakítást követően a rotunda egy időre megint a feledés homályába veszett.

 

1938-ban Karcsa kapcsán Csányi Károly (ekkor tanszékvezető egyetemi tanárként) ismét kapcsolatba került a zombori körtemplommal, így a körtemplomok közötti analógia fölismerése minden bizonnyal az ő nevéhez köthető. 1939-ben, egy véletlen folytán, előkerültek a keleti karéj freskói. A fölfedezés nagy szenzációt keltett, hiszen a Dél-Alföld legkorábbi falfestményei bukkantak elő. Az előbb egy helyi kőművesmester révén szakszerűtlenül föltárt, majd a MOB megbízottja, Nikássy Lajos festőművész által csak nagy nehézségek által konzervált 15 m2 freskósor fölfedezésével párhuzamosan némi helyreállítást is végrehajtottak a szentélyben. Megtalálták az eredeti padlószintet másfél méterrel lejjebb, egyébként a falvastagság is másfél méter. Rekonstruálták a délkeleti és délnyugati fülkék ablakait, és eltüntették a barokk oltárt, láthatóvá téve ezzel a freskókat, melyeket a korabeli kutatók a XIV. századra datáltak, és a falu akkori birtokosaival, a Telegdy családdal hoztak összefüggésbe.

Csányiék vizsgálata nyomán általánosan elfogadottá vált a XIII. századi építési datálás, és a freskók keletkezését pedig a XIV. század elejére tették.

A kiszombori körtemplomot 1975-ben kezdték újra vizsgálni. A Kozák Károly régész által irányított kutatás bebizonyította, hogy az építés egyidejű, nem voltak utólagos ráépítések, s egyértelművé vált, hogy az építkezés nem történhetett a XII. század végénél korábban, azaz az építés a karcsai templommal egyidejű, és egyértelműen ugyanazon építőműhely alkotása. Kozák a rotunda leválasztása és helyreállítása során föltárta a nyugati homlokzathoz kapcsolódó egykori négyzet alakú „előcsarnok” alapjait, és fölfedezte, hogy ebből valamikor át lehetett járni a nyugati karéjban kialakított karzatra, illetve innen egy falba épített lépcsőn keresztül tovább lehetett menni a rotunda boltozata fölötti térbe, amelyet rekonstrukciója szerint egy lőréses fal és a tetőzet zárt le. A régészeti kutatással párhuzamosan (melynek befejeztével a rotundát, leválasztva az utóbb hozzáépített templomról, eredeti állapotában állították helyre) sor került a keleti karéjfalfestményeinek szakszerű restaurálására is, melyet Kisterenyei Ervin vezetésével végeztek el. Kisterenyei megállapította, hogy az addig gondolt két festési periódussal szemben három különíthető el, s a legkorábbi periódus bizonyosan egyidejűnek, vagy közel egyidejűnek tekinthető a körtemplom keletkezésével. Ezeket a megállapításokat mások vitatták.

Néhány gondolat a falfestményekről.

A rotunda bejáratával szemközti falon látható freskóképek ábrázolásairól tudjuk, hogy az első alak bal oldalról kezdve Veronika kendője, a második egy női szent, kezét két kisebb szent fejére teszi /talán Mária Salomás vagy Szent Hedvig lehet a szent/, harmadik Antiochiai Szent Margit kezében a sárkánnyal, a megfékezett ördög jelképével. A negyedik hármas kompozíció: Szent Anna, Mária és a kis Jézus. Az ötödiken egy karosszékben ülő férfiszent, bal kezében íróvessző, jobbja fölfelé mutat.

A rotunda boltozatán lévő falfestmények barokk stílusúak, így a 18. században készültek. Látható középen a négy evangélista, a bejárati oldalon egy szent asszony, szemben pedig Mária mennybemenetele és két angyal.

A bejárathoz közel bal oldalon Keresztelő Szent János, jobbra pedig Szent István királyunk ajánlja fel országát. A két távolabbi kép pedig egy fekvő férfi remetét és egy térdeplő női remetét ábrázol.

 

A vita napjainkban sem csitult a kiszombori rotunda keletkezése körül.

A kiszombori körtemplom, akár csak a vele rokonítható karcsai, gerényi, kolozsmonostori, s talán jánoshegyi, továbbra is a magyarországi román-kori építészet meg nem oldott rejtélyét jelentik. Noha a kérdésnek lassan könyvtárnyi irodalma lesz, máig nem tud biztosat mondani a kutatás e rotundák keletkezéséről, építésük okáról, céljáról, építőik személyéről, motivációjáról, szándékáról. Egyesek szakrális tartalmat keresnek a hatkaréjos térképzés mögött (a hexagram alakzat némely föltételezések szerint a szentháromság szimbóluma volt, és mint ilyen, bajelhárító szereppel, a gonosszal szemben védőerővel bírt), mások egyszerű díszítő eszköznek tekintik. Amit biztosan tudunk, az csupán annyi, hogy a zombori rotunda a XII-XIII. század fordulóján épült, s a korabeli templomépítés bevett sablonjaival szemben az építők egy kifejezetten keleties, bizáncias jellegű épületet emeltek, melynek tetején a XIX. század végéig bizánci típusú kettős kereszt volt. Ugyancsak a bizánci kapcsolatot erősíti a freskók Antiochiai Szent Margit-ábrázolása is, mely a falképek legkorábbi, talán az építés korszakából való fázisához tartozik. A keleties vonások hatását támasztja alá az a tény, hogy épségben vészelte át a török hódoltság másfél évszázadát is, s a hódítók nemcsak megőrizték, de talán használták is az épületet. E jelek együttese egyértelművé teszi a keleti kapcsolatot. De hogy ez a kapcsolat mikor és miért jött létre, s az építészeti hasonlóságokon túl mi köti össze Kiszombort Karcsával, Gerénnyel, Kolozsmonostorral vagy Jánosheggyel, s e Kárpát-medencei csoportot mi kapcsolja össze a Bizánci birodalommal, ma még nem tud választ adni a történettudomány.

A zombori körtemplomot tehát máig titkok és talányok övezik, melyek talán még inkább erősíthetik különlegességét, melyet formája, térképzése, az életfa-motívumokkal díszített kecsesen magasba futó féloszlopai, finom freskó-ábrázolásai miatt egyébként is kiérdemelt.

A Rotunda manapság turisztikai látványosság, Kiszombor ékessége. Rendkívül jó akusztikáját felhasználva a Zombori Zenés Nyári Esték keretében koncerteket rendezünk benne. A muzsikát nyolcvan ember hallgathatja a belső térben.